Magyarország, Veszprém vármegye
Nyirád, Erzsébet tér
Avatás: 1899. május 22.
Szobrász: Victor Tilgner
1898. szeptember 10-én Erzsébet királynét, Ferenc József hitvesét meggyilkolták. A gyászhír eljutott a Zala megye határán lévő Nyirád községbe is, ahol a királyné iránti tisztelet szintén erősen élt. A községben megjelenő Szálló Levelek 1898. szeptember 15-i- számának címoldalán Polgár Béla lapszerkesztő megemlékezését olvashatjuk.
A nyugalmazott szolgabíró alattvalói tiszteletét fejezte ki a meghalt királyné felé: gyászlobogót adományozott a nyirádi templomnak.
„1898-dik év szept. 14-én Felséges Királyné asszonyunknak: Erzsébethnek gyászos − Genfben tőráltali − kimulása alkalmával a Szentegyháznak egy díszes gyászlobogót ajándékozott Tek. Polgár Béla ur, nyirádi lakós ‘s lapszerkesztő.”
A gyász első napjaiban egész Magyarország területén keresztül szaladt a jelszó: „Szobrot a királynénak!”. A nyirádiak is adakoztak az országos szoborra, de már ekkor „megérlelődött az a hazafias eszme”, hogy lehetőség szerint itt a község határában egy kisebb szabású emlékművet állítsanak a királyné emlékének. Ezzel az első szobrot emelték az akkori egész Magyarország területén.
A döntés akkor született meg, amikor az akkori földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác 1898. őszén körlevéllel fordult az ország lakóihoz. Ebben arra buzdított mindenkit, hogy a királyné emlékét megörökítő fákat ültessenek. 1899. február 5-én a képviselőtestületi ülésen felolvasták ezt a feliratot és egyhangú határozat született, hogy nem csak fákat ültetnek, hanem még egy díszes mellszobrot is emeltetnek a királynénak.
A képviselőtestület megalakította a szobor bizottságot és kijelölte a liget létesítéséhez megfelelő területet.
A legnagyobb feladat azonban a szobor költségeihez szükséges pénz előteremtése volt. Polgár Béla, aki a szoborbizottság elnöke volt a Szálló levelek hasábjain keresztül kéréssel fordult minden kedves olvasójához.
„(….) Nyirád község hazafiúi kegyeletétől vezetve elhatározta, hogy boldogemlékű Nagyasszonyunknak, megdicsőült Erzsébet királynénak áldozatkészséggel ligetet létesít s ha lehetséges abban egy kisebb mellszobrát állítja fel a szent asszonynak. Serényen munkálódunk; a vagyonosabbak pénz és természetbeni szolgálmányokkal; a szegényebbek kezüknek erejével. Pár nap alatt, a mostoha kopár talajt az emberi alkotás teremtő szelleme egy kis paradicsomkertté fogja átalakítani, hogy késő unokáinknak is elődeik hazafiui lelkesedése példaképül szolgáljon (…)”
A szobor felállításának költségeire megkezdődött az adományok gyűjtése. Ennek irányítását a szoborbizottság elnöke, Polgár Béla vette kezébe, aki az 1899. február 16-i Kérelem cikk után szétküldte a gyűjtőíveket. 583 gyűjtőívről találhatunk számszerű kimutatást a Szálló Levelek hasábjain.
Az 1899. február 5-én tartott képviselőtestületi ülésen hozott határozat után az első lépés a liget létesítéséhez megfelelő terület kiválasztása volt. Az alkalmasnak talált terület a község határán lévő, Devecser felé vezető országút melletti sziklás gerinc volt, ahol egy forrás is csörgedezett. A területet a helyiek Dombkútnak nevezték.
A fák ültetéséhez nem volt megfelelő a talaj, ezért a kőszikla tömböt fölrobbantották.
„Azóta serényen folyik a munka, a csákánykapák a sziklatörmeléket elszállították, s idáig 2000 szekér televényföld lett összehordva az emlékfák talajára.”
(Szálló Levelek 1899. február 23)
A munka három hétig tartott, de a 3000 szekér föld termőtalajjá varázsolta a sziklás területet. A liget befásítását a község kegyura, báró Hornig Károly veszprémi püspök adománya tette lehetővé. Sarvalyai faiskolatelepről 100 db lucfenyőt, 20 db vadgesztenyét, 10 db szomorúkőrist, 10 db amerikai diót és 10 db juharfát ajándékozott a nyirádiaknak. Ez a jelentős adomány 50 forintnak felelt meg. A ligetet körülkerítő karfákat a község erdejéből ingyen szerezték be, a sodronyt pedig a már befolyt pénzből vásárolták.
A facsemeték mellett rózsák és tuják is helyet kaptak a ligetben, melyek a tavasz folyamán szépen növekedni kezdtek. A liget karfáit barnára festették. Sétautakat alakítottak ki, vörös murvával felszórták és elgereblyézték. A virágágyakat ún. szőnyegnövényekkel szegélyezték.
Már gyűltek az adományok, március elejére a befolyt összeg alapján láthatóvá vált, hogy Polgár Béla kérése meghallgatásra talált. A ligetben a falu lakói a fák ültetésébe kezdtek, a szoborbizottság a fölállítandó szoborhoz kivitelezőt keresett. A Szálló Levelek március 9-i számában arra kérik a budapesti ill. bécsi előfizetőket, hogy tájékozódjanak, mennyibe kerül egy bronzból öntött, vagy márványból faragott 80 cm mellszobor. Először érintkezésbe léptek Gerendai A. és fia budapesti akadémiai szobrászokkal, akik hat hónap alatt készítették volna el carrarai márványból a mellszobrot. A fél év vállalási időt hosszúnak találhatta a szoborbizottság, Nyirád mindenképp az első szeretett volna lenni Erzsébet királyné megörökítésében.
Így eshetett a választás Tilgner Viktor szobrászművészre, aki ugyan már nem élt a nyirádi szoborállítás évében (t.i. 1896-ban meghalt), valószínűleg a műhelyéből származó mellszobor alapján készítették az öntvényt.
TILGNER Viktor, magyar születésű osztrák szobrász, szül. Pozsonyban 1844. okt. 25., megh. Bécsben 1896. ápr. 16. A bécsi akadémián Bauer és Gasser tanítványa volt, de erős hatást gyakorolt rá az 1873-ban Bécsben időző Deloye francia szobrász, aki megismertette a korabeli francia szobrászat virtuóz, festői törekvéseivel. Bizonyos tekintetben a barokk- és rokokó művészet befolyását is éreztető, friss és főleg igen dekoratív hatású művei közül kiemelendő mellszobrainak hosszú sora (pl. Charlotte Wolter, I. Ferenc József, Führich festő, Laube, Schmidt építész). Sok dekoratív szobrot készített bécsi nyilvános épületek számára. Tőle való a pozsonyi Hummel-, a bécsi Mozart- és Makart-emlékszobor, Liszt Ferenc szobra Sopronban, Hamburgban Petersen polgármester szobra. A pozsonyi városi múzeumban műveinek egész gyűjteménye látható. Mint a bécsi műv. akadémia tanára befolyást gyakorolt a magyar szobrászatra is. (Révai nagy lexikona. Bp., 1925. Hasonmás kiadás [1995.] XVIII.köt. 272.)
A szobrot nem magyar cégnél készítették, mert „ilyen kisebb szabású, de fényes kivitelű emlékműveket magyar iparosok és fémöntödék ma még nem készítenek.” Vas öntvényről van szó, melyet a morvaországi blanskói fémöntöde (ma Csehország) készítette el.
Egy fényképminta alapján tájékozódtak a szobor alakjáról, melyet élethűnek találtak a nyirádi szoborbizottság tagjai:
„a fejére tett korona, mintha a szenvedések töviskoszorúja volna, s a mélyen beesett szemek, mintha a nyugalmát nem találó lélek kínos vergődéséről beszélnének”.
A szobor május 16-án érkezett Nyirádra, Polgár Béla szavaival „haza érkezett”. Azóta is háborítatlanul áll azon a helyen, ahova 1899-ben került. A szoborbizottság „lelkesült örömmel” szemlélte meg a remek kivitelű szobrot. Magassága 86 cm és 120 kg nehéz.
A szobor talapzata és oszlopa is szép kivitelű munka. Az ötven mázsa nehéz kőtömböt öt szekér szállította Sümegről Nyirádra május 18-án. A kőrészleteket Pentz Mihály sümegi kőfaragómester készítette. A nyirádi temetőben is látható még több sírkő, melyet e kőfaragó készített.
Az alapkőbe okmányt helyeztek el, melyet a plébánia, tanítói kar, elöljáróság, csendőrség, postahivatal, szövetkezet és a Szálló Levelek szerkesztője írt alá. Az okmány szövege sajnos nem ismeretes számunkra.
Így a teljes szobor 312 cm magas, oszlopának felső részére ez volt írva:
ERZSÉBET
1837-1898.
Ez az egyszerű felirat is tükrözte, hogy milyen közel állt a királyné az emberek szívéhez. Sem a teljes neve, sem a címei nincsenek feltüntetve, csak a születési és halálozási dátumot tartották még fontosnak. A felirat már nem látható, leesett a szobor talapzatáról.
Mikor elérkezett 1899. május 22. pünkösd másnapja, a falu népe feldíszítette a ligetet: „A liget karfáin 4-5 öl magas rudakon lengenek a megyei kék-sárga zászlók és a hatalmas trikolorok a magyar címerrel.” (Szálló Levelek 1899. május 22) A karfákon apró nemzeti színű zászlók is lengtek. Nyirád lányai virágokkal díszítettek mindent, szebbnél-szebb koszorúkat kötöttek. Az esti kivilágításhoz lampionokat helyeztek el a ligetben. A liget bejáratát óriási tábla hirdette a következő felirattal: ERZSÉBET-LIGET 1899.
A szobrot földig letakarták a kíváncsi gyereksereg szeme elől. A lefedett szobor mellett balról szónoki emelvényt állítottak nemzeti színű szövettel bevonva. A nyirádiak kavicsot terítettek szét a liget körül, hogy kényelmesebb állóhelyet biztosítsanak a vendégeknek. A Szőc felé vezető úton kordont vontak, hogy az énekkar szabadon elhelyezkedhessen a liget közelében. A ligettel átellenben lévő vendéglői kertben felállították a mozsárágyúkat, melyek mennydörgésszerű zajjal adták az egész környék tudomására Nyirád nagy ünnepét.
Az ünnepnap eseményeiről a helyi lapon kívül a környék több lapja (Zalamegye, Pápai Újság, Zala, Somlyóvidéki Hírlap, Tapolcza és Vidéke, Sümeg és Vidéke), az országos lapok, de a bécsi és pozsonyi lapok is beszámoltak.
Minden egyes híradás részletes leírást ad a szoboravatás eseményeiről, a helyi vonatkozásokat kiemelve. Persze a legrészletesebb cikkek a Szálló Levelek 1899. május 22-i számában olvashatók, ez a szám szinte csak a leleplezési ünnepélyről szól.
Kora reggel taracklövések ébresztették fel a falu lakóit. Négy órakor sűrűn hulló esőben indult 26 nyirádi kocsi a devecseri vasútállomás felé. Ide érkeztek a reggeli vonattal a pápai állami tanítóképezde 100 tagú énekkara tanáraik vezetése alatt. Negyedkilenc felé tűntek fel a látóhatáron a pápaiakat szállító kocsik. A község határán taracklövések jelezték a vendégek érkezését.
A pápai diákok, tanárok és a falu lakossága felvonult a templomhoz, ekkor már jelentős menetet alkotva. Az ünnepi mise háromnegyed tízkor kezdődött, melyet Nyirád lelkésze Andalits Lajos esperes-plébános mondott. A mise alatt Horváth Fábián pápai képezdei zenetanár orgonakísérete és vezetése mellett egyházi énekeket adott elő a 100 tagú énekkar. A mise után a diákokat a nyirádi gazdák vendégelték meg ebéddel.
Délután sorra jöttek a környező településekről az érdeklődő emberek. A paplaknál gyülekeztek a különféle küldöttségek A Rákóczi-induló hangjai mellett fél négykor a plébánia elöl elindult a menet az Erzsébet-ligetbe:
„A menet élén a községi zászlót vitte a községi szolga, majd 12 fehér ruhába öltözött koszorús lány következett, utánuk jöttek a község koszorúját vivő bíró vezetésével a nemzeti színű kokárdás elöljárók és képviselők, aztán két zászlóval Szőcz községe, majd a pápai tanítóképezde 8 tanára és 100 növendéke. Ezek után a zenekar, majd az egyes küldöttségek.”
Az Erzsébet-ligetben a megszámlálhatatlan sokaság éljenezve fogadta az érkező menetet. Miután elhelyezkedtek, az ünnepély megnyitásaként elénekelték a Himnuszt. Röviddel ezután a díszes emelvényre lépett Andalits Lajos nyirádi esperes plébános és elmondta megnyitó beszédét: A beszéd után a szoborról lehullott a lepel, mindenki tapsolt és éljenzett. Az énekkar a Király-himnusz énekelte el, majd Szováthy Lajos letette a szobor elé az intézet koszorúját.
A falu koszorúját a község bírája Nagy Gergely helyezte el a szobor lábánál. A babérlevélből és élő gyöngyvirágból font koszorút a veszprémi püspökség sümegi főkertésze fonta. A széles „habos selymű” nemzeti szalagra aranybetűkkel írták:
„Erzsébet királynénak— Nyirád község”.
A következő beszédet Polgár Béla a szoborbizottság elnöke mondta, melyben a királyné érdemeit és tragikus halálát is taglalta. Mivel Széll Kálmán miniszterelnök és Wlassics Gyula miniszter nem tudott elmenni a szoboravatásra, Polgár Béla felolvasta a miniszterelnök Nyirád község elöljáróságához küldött leiratát ill. a vallási és közoktatási miniszter Polgár Bélához intézett levelét.
„Nyirád község lelkes lakosainak az a ténye, hogy imádott királynénk emléke iránt a szeretet és hála jelét érczszobor megalkotásával sietett megörökiteni, lelkemben élénk rokonszenvet keltett községük s annak lakói iránt….”
Széll Kálmán miniszterelnök
Még Polgár Béla a község bírájához intézte végszavait, melyekkel gondjaira bízta és átadta az Erzsébet-ligetet és szobrot Nagy Gergely községi bírónak, aki megköszönte: „Köszönöm a község nevében, hogy ezt a szobrot felállították. Gondozásom alá veszem. Ügyelek rá és őrizem.”
Végezetül a Szózat következett, mellyel az ünnepély a ligetben véget ért.
Ezután megnyitották a liget kapuit és a nagyközönség is közelebbről szemlélhette meg a szobrot.
Az azóta eltelt több mint száz év alatt a szobrot körülvevő ligetből pár fa hirdeti azt a lelkesedést és a királyné iránt való tiszteletet, melyet elődeink éreztek. A szobor háborítatlanul átvészelte a XX. század viszontagságait, háborúit, szobordöntögetéseit. Csendesen meghúzódva a vadgesztenyefák árnyékában várta a hagyományok, a legenda újraéledését…
…hamarosan erről külön bejegyzésben írunk
Források:
Térképen:
Gyűjteményemből:
