Magyarország, Komárom-Esztergom vármegye
Bakonyszombathely, Táncsis Mihály u. 1.
Avatás: 1899. augusztus 20.
Emlékoszlop
Az Erzsébet királyné emlékfái könyvben megtaláljuk a településen létesített Erzsébet-fák bejegyzését. Külön ültettek a faluban és a falu határában emlékfákat. Az emlékoszlop felállításra a következő évben került sor.
1899. augusztus 20-án hazafias ünnepséggel ülték meg Bakony-Magyar-Szombathelyen (ma Bakonyszombathely) Szent István napját.
A falu lakosai úgy döntöttek, hogy emlékezetessé teszik az utcák névadását, és ehhez a naphoz kapcsolódóan egy emlékoszlopon állítanak emléket a millenniumi Magyaroroszágnak és Erzsébet királynénak.
Az ünnepnap eseményeiről részletesen beszámolt a Magyar Földmívelő lap 1899. szeptember 10-i számában, ahol a címoldal is a királyné halálának első évfordulójára emlékezett meg.
A községháza előtt mintegy ezer ember gyűlt össze nemzeti zászlók alatt, majd elindultak, hogy felavassák az utcákat. Minden névadásnál felszegezték az utcatáblát, majd a falu lakói szerepeltek, verset adtak elő, vagy beszédben emlékeztek meg az utca névadójáról:
Janó Imre földesgazda elszavalta Arany János Széchenyi emlékezete című versét.
Varga M. Mihály gazda Boór Lajos körjegyzőnek versét szavalta el, A vasminiszter címmel.
Boór Lajos jegyző mondott beszédet. (Az utca addigi neve: Fő-utca volt)
Varga László gazda szavalta Petőfi Sándor Rákóczy című versét szavalta el. (az utca előző neve: Kis-utca volt)
Miszlay Mihály kovácsmester szavalta Czuczor költeményét.
K. Varga József gazda szavalt
Pethő István bognármester szavalt.
Erzsébet királynéról is elnevetek egy utcát (ma Táncsics Mihály utca), ahol a névadóról Vass Pál gazda mondott beszédet.
Az út végére szomorúfűzfák között emlékoszlopot állítottak föl bakonyi sziklából.
Az emléktábla felső részére ezt írták:
MAGYARORSZÁG EZREDÉVES MÚLTJÁNAK ÉS
AZ EZ EZREDÉV VÉGÉN GYÁSZOSAN ELHUNYT LEGDICSŐBB KIRÁLYNÉJÁNAK:
ERZSÉBET-NEK
EMLÉKEZETÉRE LÉTESITETETTE BAKONY-MAGYAR- SZOMBATHELY KÖZSÉG
ÉS GRÓF ESTERHÁZY BÉLA
1899-IK ÉVBEN.
Az emléktábla alsó részén egy vers olvasható:
SUHOGJ, TE TÖLGY S FENYŐ UJ EZREDÉVIG,
HIRDETVE BÜSZKÉN. „ÁRPÁD VÉRE ÉL!”
SUSOGJ, HÁRS S FÜZ, – MITŐL SZIVÜNK MA VÉRZIK, –
BÚNKTÓL, A LEGDICSŐBB ERZSÉBET-ÉR!
UJ EZREDÉV SZÁRNYÁNAK CSATTOGÁSA
E KETTŐS ÉRZÉST EGYBE FORRVA LÁSSA,
MÍG FÉL KEZÉVEL BÚS KÖNNYET TAKAR,
BÜSZKÉN ELŐRE TÖRJÖN A MAGYAR!”
Az emlékoszlopnál a község két papja, Hofbauer Pál evangélikus lelkész és Bognár Ernő római katolikus plébános mondott beszédet. Az egyik a honfoglalásról, a másik az elhunyt királynéról szólt.
A gazdák az ünnep végeztével elénekelték a Himnuszt.
Este színi előadást is rendeztek, mert a jövedelemből Árpád-olvasókört és Erzsébet-népkönyvtárt akart alapítani a falu.
Az emlékoszlop azóta ott áll az útkereszteződésben, megfakult és elszineződött emléktáblájával hirdeti a falu lakóinak összefogását és gróf Esterházy Béla adományozó kedvét.
Források:
sz.n.(1899.08.23.): Szent István napja. Pesti Napló, p.7.
sz.n. (1899.09.10.): Egy falu ünnepe. Magyar Földmíves, p.291.
sz.n. (1899.08.29.): A falu ünnepe. Budapesti Hírlap, p.6.
Erzsébet királyné emlékfái. Bp., Pallas, 1899. p.256.
