Magyarország, Cece, Árpád utca 8.
Bauer-kastély bejárója előtt
(elpusztult)
Avatás: 1903. május 24.
szobrász: Zala György
építész: Tőry Emil
Zala György a királyné halálát megelőző évben, 1897-ben megmintázta a királyi pár mellszobrát a Keleti pályaudvar királyi váróterme számára. Ehhez a király kétszer modellt is ült a szobrásznak. Így a „királyt közvetlenül természet után, Erzsébet királynét pedig a király kifejezett kívánságára az általa megjelölt 1867. évben készült arcképek után” mintázta meg a szobrász. A Park Klub is elhatározta még ebben az évben, hogy dísztermében elhelyezi Ferenc József és Erzsébet szobrát, amit aztán szintén Zalától rendeltek meg. Ezek a szobrok 1898. júniusában el is készültek, de a tervezett októberi felavatást a királyné tragikus halála miatt elhalasztották.
A királynét megörökítő Zala György mellszobrok közül 1901-ben két szobor is felavatásra került közterületen, Aradon és Veszprémben. (…történetük hamarosan, szerk.)
Ezt követően 1903-ban a Fejér megyei Cece községben „egy nemes gondolkozásáról ismert úriasszony, özvegy Bauer Antalné áldozatkészségéből gyönyörű Erzsébet-emlékszobor létesült. A szobor ott áll a község legszebb helyén, a Bauer-féle pompás kastély virágokkal s örökzölddel beültetett bejárója előtt, a mely mellett az országút visz el. Ezt a szobrot a nemes úrnő a megyének ajándékozta, amely viszont Cece község gondjaira bízta.”
A szoboravatás ünnepélyéről a legtöbb fővárosi napilap, a megyei lapok, a Vasárnapi Ujság is hírt adott, és több hetilap és ifjúsági lap fotót is közölt az emlékműről.
A szoborleleplezésre a község ünnepi díszbe öltözött, a házakat föllobogózták és virágokkal feldíszítették. A község bejáratánál és a szobor előtt diadalkapukat állítottak. Az első diadalkapunál Szűcs Endre református lelkész üdvözölte a vendégeket. A kultuszminiszter képviselője, K. Lippich Elek osztálytanácsos délelőtt érkezett a fővárosi vendégekkel Budapestről Sárbogárdra, ahol küldöttség várt rájuk, Heltay Jenő főszolgabíróval. Innen négyesfogatokon érkeztek meg Cecére. Székesfehérvárról különvonat vitte a vendégeket az ünnepség helyére.
Az ünnepségen megjelentek még, özvegy Bauer Antalné, rokonságán kivül: Lánczy Leó udvari tanácsos, Fiáth Pál báró főispán, Huszár Ágost alispán, Herczeg Ferenc, Festetics Benő gróf tanfelügyelő, Roller Tivadar országgyűlési képviselő, Bélaváry– Burchard Rezső, Tőry Emil műegyetemi tanár, Tull Ödön, Csók István festőművészek, Szenczy Győző főgimnáziumi igazgató, Plossek Ferenc pénzügyigazgató. „Továbbá az előkelő hölgyek valóságos szépség- kiállítása.”
Az ünnep istentisztelettel kezdődött. A misét Fűrész József esperes plébános mondta, Kovács Lajos csanádegyházmegyei áldozó pap beszédében emelte ki a nap jelentőségét. Istentisztelet után mozsárágyúk durrogása mellett vonultak a vendégek a szoborhoz, ahol már akkor népes közönség várakozott.
Az első szónok Herczeg Eerenc volt (aki az általa szerkesztett Uj Idők lapban is beszámolt a szoboravatásról):
„E viruló helység és környékének derék magyar népe ma ünnepet ül, midőn fölavatni készül a szobrot, melyet e pillanatban még lepel takar. A szobor nem fog véres csatákra emlékeztetni, sem népeket eltipró győzelmekre. E szobor szimboluma lesz a legnemesebb emberi érzésnek: a szeretetnek. Annak a szeretetnek, melylyel az egész nemzet meghálálta királynéjának vonzalmát. A magyar nemzetnek lehet sok hibája, egy erénye mégis kétségtelen: nagyon tudja szeretni azokat, akik jó szivvel vannak hozzá. Éppen azért Magyarországon a legjobb kormányzati elv mindenkor a nép szeretetének elve volt. Királyaink közül is azok voltak a legnagyobbak, akik legjobban szerették a nemzetet. Czecze közönsége bebizonyitotta, hogy az egész nemzettel érez, midőn kőbe véste és érczbe öntötte a nemzetnek a nemesszivü királyné iránt érzett háláját. Álljon sokáig az emlék és legyen szimboluma e nép hazafiságának és a királyi házához való hű szeretetnek, a mely túléli a halált is.”
(Székesfehérvár és Vidéke 1903.05.26. p.3.)
Utána Fiáth Pál főispán mondotta el ünnepi beszédét. Ékes szavakkal magasztalta a királynét, a ki szeretettel viszonozta a magyar nemzet hűségét, befejező szavaiban méltatta a főispán Bauer Antalné áldozatkész, nemes tettét, a melynek eredménye a magasztos ünnepség.
Majd Lippich Elek miniszteri osztálytanácsos, a kultuszminiszter képviselője hódolt Erzsébet királyné, emlékének:
Istenben boldogult Erzsébetünk, a magyar nemzet nagyasszonya emlékezetének ünnepére jöttem. A jelenlétem külső formája hivatalos, de alkalmat rá nem a hivatalos loyalitás adott, hanem a szivnek legigazabb és legtisztább érzelme: a kegyelet. A kegyelet egy magasztos lénynek az emléke iránt, kinek földi utját az ideálokért való benső lángolás tette a maga szenvedéseiben szépségessé és dicsőségessé. Ideáloknak élt. S az ő angyali lelkét vezető ideálok között a legtündöklőbbek egyike volt a mi édes magyar hazánk óhajtott boldogsága.
Ez a csodálatos, szent asszony a fejedelmi élet szertartásai közt kénytelen volt befutni a földi pályát. Szertartások közt, melyek közönbösíteni szokták a köznapi lényeket az emberiség lelki czéljai iránt. De az ő lelke rendkivül isteni adományok ékességeivel vált ki mindenkor a szertartásos élet merev formái közül, s mi, akik szerető szivünk figyelmével kisértük lépteit, gondolatait és cselekedeteit, már életében ott láttuk szomoru szép homlokán a halhatatlanság égi diadémját.
A földi élet végzetességénél fogva az ő utja is véget ért. Eltünt előlünk, de itt hagyta nekünk vigaszul, reménységül az ő lelkének halhatatlanságát. Ennek a halhatatlanságnak áldozunk ma is. Az alkotó művészek az ő Madonna-alakjának oltárt emeltek, mely ime zarándokhelyünk, s amely előtt kisértések és megprobáltatások napjaiban a jövendő nemzedékek is megfogják találni a hazaszeretetnek minden viszontagságokon győzedelmeskedő ihletét (Székesfehérvár és Vidéke 1903.05.26. p.3-4.)
A miniszter képviselőjének beszéde után lehullott a lepel a szoborról.
„Lépcsőkön emelkedő kő háttér elé van helyezve a királyné mellszobra s felül mennyezetes ernyő hajlik a szobor fölé.”
„A magyaros motívumokkal megalkotott ornamentek folyondárként veszik körül a mellszobor fölé tervezett baldahint, a felül kifejlődött virágdísz jelképes kifejezése a hazaszeretetnek.” Az építész a magyar koronát is elhelyezte az emlékművön.
„A királyné mellszobrát Zala György vésője faragta annak a mintájára, amely a budapesti Park-Klubban áll.”
„Az arkitektura pedig Tőry Emil műegyetemi tanár művészi alkotása” volt, aki részt vett az Erzsébet-szoborpályázat első és második fordulójában, Telcs Ede szobrászművésszel közösen:
A lepel lehullása után Csillag Teréz asszony, a budapesti Vígszínház tagja a szobor talapzatára állva lelkesítő hatással szavalta el Farkas Imrének erre az alkalomra irt költeményét.
„Utána a székesfehérvári honvéd-zenekar eljátszotta a Lehullott a rezgő nyárfa, aranyszínű levele kezdetű gyönyörű népdalt, mely tudvalevőleg a boldogult királyné kedves dala volt. E megható jelenetre könny szökött a hallgatóság szemébe.
Majd Huszár Ágost alispán rövid szavakkal átadta a szobrot a község őrizetére. Sebestyén István községi biró és Dunay József köszönettel és hálás szavakkal ígérték, hogy szeretettel viselik gondját. Azután fölcsendült a Himnusz dala, mire az ünnepség véget ért.
A vendégek özvegy Bauer Antalné kastélyába vonultak, a hol pompás lakoma várt rájuk.”
A szobor további sorsáról kevés információ maradt fenn. 1935-ben még a helyén volt, erről egy privát fotó tanúskodik a fortepan.hu gyűjteményében.
Valószínű, hogy egészen az 1950-es évekig őrizte az emlékmű a királyné emlékét, amikor is a szobrot eltávolították és helyére Rákosi Mátyás plakettjét helyezték. Erről egy képeslap is készült:
Helyi visszaemlékezések szerint akkor a tanácsháza padlására, majd később annak pincéjébe került. Onnan tűnt el, azóta sem került elő, pedig a cecei önkormányzat több felhívással fordult a nyilvánosság felé, jutalmat is ígérve a megtalálónak.
Gyűjteményemből:
Források:
- sz.n. (1899): A király és a királyné kisméretű mellszobrai Zala Györgytől. Magyar Iparművészet II. évf. 4. szám. p.167.
- sz.n. (1899): A királyi pár mellszobra a Park-klubban. Vasárnapi Ujság, 1899.07.09. p. 472.
- sz.n. (1903): Erzsébet-szobor leleplezés. Budapesti Hírlap, 23(142). p.5.
- sz.n. (1903): A cecei Erzsébet-szobor leleplezése. Pesti Hírlap. 25(142). p.9.
- sz.n. (1903). Az új Erzsébet-szobor. Független Magyarország, 2(428). p.9.
- sz.n.(1903): Ezsébet királyné szobra Czeczén. Magyar Lányok.9(24). p.388.
- sz.n. (1903): A cecei Erzsébet-szobor leleplezése. Hazánk 10(123). p.7.
- sz.n. (1903): Egy új Erzsébet-szobor. Magyar Nemzet, 22(124). p.7-8.
- sz.n. (1903): Erzsébet királyné emlékszobra Cecén. Uj Idők. 9(23). p.535.
- sz.n.(1903): Ezsébet királyné szobra Czeczén. Vasárnapi Ujság, 5(22). p.350.
- Gabnai Gábor (2003): Az eltűnt Sissi császárné a magyarok pártfogója volt… Fejér Megyei Hírlap, 48(185). p.6.
- Vér Eszter Virág (2006): Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között.; 53. Erzsébet-kultusz Szöveggyűjtemény. Budapesti Negyed. 14(2-3).
- Borovi Dániel (2024): Budapesti Erzsébet királyné-szobrok eltávolítása és újraállítása I. Aetas 39. évf. 2024. 2. szám, p.162–185.
