Magyarország, Balatonlelle, Hunyadi utca 5.
Szünidei-gyermektelep homlokzatán
(elpusztult)
Avatás: 1905. július 9.
Dombormű (Zsolnay majolika)
tervezte: Varga Emil
Az intézményi névadásokat vizsgálva a bölcsődék, árvaházak, óvodák és iskolák mellett az egyik érdekes történet a Balaton partjára vezet: 1905-ben a Budapesti Szünidei-gyermektelep Egyesület balatonlellei telephelyét Erzsébet királynéról nevezték el.
A „gyermektelepítések” eszméje svájci és német példa útján érkezett Magyarországra. Rózsahegyi Aladár 1881-ben a Természettudományi Közlönyben megjelent „A skrofulás gyermekek érdekében” című cikkében ismertette azokat a veszélyeket, melyek a városi gyermekeket a kedvezőtlen lakási viszonyok, a szegénység okozta hiányos, vagy rossz táplálék okoznak. Itt számolt be többek között a zürichi plébánosnak 1876-ban alapított „falusi szüneti gyarmatairól”, és a nyaraltatás pozitív eredményeiről, rámutatva a hazai megvalósítás lehetőségére is.
A „gyermektelepítés” tulajdonképpen azt jelentette, hogy a fővárosban élő, szegénysorsú, de tisztességes szülők gyengélkedő 8-12 éves gyerekeinek lehetővé tették, hogy a nyári szünidőt tiszta és egészséges levegőjű vidéken töltsék. Az élmények mellett az egészséges környezet, a megfelelő étkezés lelkileg és testileg is erősebbé tették a gyerekeket.
1881-ben elindult kezdeményezés gyakorlati kivitelezésének élére Glück Ignác törvényszéki orvos állt.
A belügyminiszter 1884. május 15-én a Czukor Sámuel készítette alapszabályokat helybenhagyta, és június 14-én a Nádor utcában volt Tigris-szálló nagytermében a Budapesti Szünidei Gyermektelep-egyesület megtartotta első közgyűlését (234 rendes és 22 alapitó taggal), melyen Békey Imrét, akkori budapesti tanfelügyelőt az egyesület elnökéül választották.
„A tisztikar tagjainak első alelnökül: Bukovics Gyula, műépítészt; másod-alelnökül: dr. Neményi Ambrus, orsz. képviselőt; míg jogtanácsossá: dr. Czukor Samu, ügyvéd ; titkárrá: Szabó József, tanár ; pénztárossá : Oppler Miksa, kereskedő; egyesületi orvosokká: dr. Glück Ignácz, dr. Klein Fülöp, dr. Neumann Adolf; ellenőrző: Payr Ede Károly, gőzmalmi titkár — urak választattak meg.”
1884-ben Aszódra 21 fiúgyermeket telepítettek ki, de az egyesület előkészítő bizottsága már azt megelőző két évben 20-20 gyermeket üdültetett Nagymaroson.
A gyerekek kiválasztására minden év tavaszán a fővárosi iskolák tanítói által ajánlott gyermekeket otthonukban az egyleti orvosok meglátogatták. Meggyőződtek a szociális és egészségügyi rászorultságról, kizárva a fertőző betegeket, majd egy újabb vizsgálat után közülük kerültek ki azok a gyerekek, akik a nyár két hónapját ilyen szerencsés körülmények között tölthették. Az első időkben még ruhát és cipőt is kaptak a gyerekek, illetve írószerek és játékok is várták őket.
Évről-évre egyre több gyerek volt kitelepíthető, és az egyesület törekedett állandó helyszínek megtalálásában, saját épületek felépítésével telephelyek kialakítására.
Három saját telepházat hoztak létre:
1892.
A hegybányai Teleky Pál gróf telep
1897.
A zebegényi I. Ferencz József király telep
1905.
A balatonlellei Erzsébet királyné telep
Kutatásunk szempontjából most a Balaton parti telepház a legérdekesebb számunkra.
Tudni kell, hogy már a lellei telep létrehozása előtt az 1887-i évi egyesületi közgyűlésen is felmerült a Balaton vidéke, mint kitelepítésre megfelelő helyszín, de a bizonytalan időjárás miatt, akkor még elvetették.
1898-ban azonban újabb Balaton parti telep létrehozására vonatkozó ajánlatok érkeztek a választmány elé:
„Tárgyaltatott a választmányban az egyesület körén kívül eső tényezőktől érkezett három olyan ajánlat, melyeknek czélja volna egy gyermeksanatórium fölállítása, melyben a Balaton vizének csodás gyógyító hatása a gyermekek egészségének fejlesztésére fölhasználható lenne. Először Szaplonczay Manó dr., Somogy megye tiszti főorvosa s az orsz. közegészségi tanács tagja, e sanatorium helyéül a fonyódi határban levő «Mária telep»-et (vasúti állomás) ajánlja, hol a fonyódi fenyves tövében az odavaló nagybirtokosok bármelyikétől lehetne telket kieszközölni: ő maga az építésre fölajánlja az egyik munkája után befolyt és Somogy megye pénztárában kezelt 800 forintnyi összeget.
Másodszor Siófok nagyérdemű községe fölajánlotta, hogy az egyesület számára félholdnyi telket hajlandó ingyen átadni telepczélokra — sőt , mivel e telek nem látszott egészen alkalmasnak, a veszprémi káptalannál közbejárt s kieszközölte, hogy ugyancsak a telepház építése czéljából közvetetlenül a Balaton partján 1 magyar holdnyi telket kaphatna az egyesület évi átírt bérletért. Végre Almássy grófné, egy balatonmenti gyermektelep létesítése végett alakult egyesület elnöke, eddig elég czélra befolyt 3—4 ezernyi gyűjtését fölajánlotta egyesületünknek az esetre, ha a Balatonmelléken hajlandó volna állandó telepet létesíteni. Mindezen ajánlatok az építkezés költséges volta miatt még eddigelé megvalósulást nem nyerhettek , mindazonáltal a balatonvidéki állandó telep létesítése czéljából a végrehajtó bizottság márcz. 3-án újra felvette a tárgyalások fonalát, miért is bizalommal nézhetünk a terv megvalósulása elé.”
Az egyesület értesítői szerint 1896-tól nyaraltak gyerekek Balatonlellén, a helyszín az iskola épülete volt, amit a harmadik évben az iskolaszék már nehezen adott át az egyesületnek.
Mielőtt az Erzsébet-telep létrehozását bemutatnánk, írnunk kell két további kezdeményezésről a Balaton partján.
Az egyesület beszámolt arról és statisztikáiban is szerepeltette, hogy Hauser Ilka úrhölgy, az egyesület rendes tagja, az adományokon kívül, több éven keresztül 3-4 leánygyermeket üdültetett Balatonfüreden, saját költségén hat héten át, segítve a közös cél megvalósítását.
A másik kezdeményezés helyszíne szintén Balatonfüred, ahol a Szép Szív Társaság 1903-tól nyaranta 20-25 gyermeket látott el az elnök, Mángold Gusztáv villájában. A társaság működését a téli évad folyamán rendezett „társasvigalmak” útján összegyűjtött adományokkal tartották fenn. A témánk szempontjából érdekes információ, hogy ezen kezdeményezés fővédnöke, Dániel Ernőné az Erzsébet királyné halála után megjelent legjelentősebb emlékalbum (Gábel Gyula féle) szerkesztő-bizottságának elnöke volt. A gyönge és beteges, szegény gyermekek részére gyermeküdülő létrehozása Balatonfüreden hasonló célt szolgált, mint a gyermek-telepek gondolata.
A balatoni telep kialakításához gondosan mérlegelték a lehetőségeket és több helyszíni szemle után Balatonlellén 615 négyszögöl telket vásároltak, rajta épült kisebb nyaralóépülettel 8000 koronáért, majd ezen a telken a meglevő épület felhasználásával 100 gyermek befogadására alkalmas telepházat emeltek.
Az épület 1904 ősz végére tető alá került, majd 1905 tavaszán folytatódtak az építési és berendezési munkák, úgy hogy a telepet már azon a nyáron használatba tudták venni. A telek a parti telkeknél jóval magasabban fekszik, ezért az épületet a talajvíz sem fenyegette, de azért elég közel volt a tóhoz. A mélyebben fekvő telkek közül Jankovich László gróf a fenti telek előtt elterülő részt az egyesületnek adományozta, ahol játszóteret alakítottak ki és gondoskodtak fürdőhelyről is a gyerekeknek. Ezzel egy igazi mintatelepet hoztak létre a száz gyermek befogadására alkalmas épülettel, játszótérrel és stranddal. A berendezési költségekre az adományokon és alapítványokon kívül a belügyminiszer 5000 k. államsegélyt nyújtott, és a Vöröskereszt-egyesület is három éven át évi 2000 k.-val járult hozzá.
A névadást a király engedélyezte:
„Felséges Urunk és Királyunk legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy új telepházunkat, amelyet épen úgy, mint annak idején zebegényi telepházunkat, háború idejére a Vöröskereszt-egyesületnek ajánlottunk fel katonai kórházként, boldogult királynénk emlékére «Erzsébet királyné telepház»-nak nevezhessük. A jótékony rendeltetésű épület úgy czélszerű berendezésénél, mint tetszetős külsejénél fogva bizonyára méltóan fogja Istenben boldogult királynénk áldott emlékét megörökíteni.”
(Az egyesület 1904. értesítője, p.Szünidei Gyermektelep-egyesület Értesítője, 1904. p.11.)
A fővárosi lapok is folyamatosan tudósítottak a telep építéséről, a homlokzat domborműjéről is beszámoltak:
„Egy fiatal magyar szobrász, Weisz (Varga) Emil önzetlen lelkesedéssel bocsátotta tehetségét a nemes cél rendelkezésére. Weisz most egy reliefen dolgozik, amely az épület homlokzatát fogja diszíteni és kifejezésre juttatván az épület rendeltetését, megörökíti a megboldogult királyné emlékezetét is. A szobormű, amely a tavasszal a műcsarnokban kiállításra kerül, gyermekcsoportot mutat, amely hódol a királyné előtt és mezei virágot hoz neki. A Zsolnay-gyár, amely az építéshez anyagot is szolgáltatott, bőkezűségét most azzal tetézi, hogy a reliefet csaknem ingyen elkészíti majolikából.”
(Budapesti Hírlap, 1905.03.05. p.19)
Az épület felavatására 1905. július 9-én került sor, melyről a Somogyi Hirlap részletesen írt:
„A megdicsőült Erzsébet királynénk nevét viselő szünidei gyermektelep házát vasárnap avatták fel nagy és előkelő közönség jelenlétében. Az ünnepélyre a környék előkelő közönségéből számosan jöttek el és várták a délelőtt 11 órakor érkező budapesti gyorsvonatot, hogy az azzal érkező vendégekhez csatlakozzanak. A telepen nyaraló 100 gyermek az épület terraszán állott nemzeti szinű zászlókkal, arcukról a balatoni levegő máris eltüntette a fővárosi pincelakásokban szerzett sápadtságot. A vendégek megérkeztére lelkes éljenzésben törtek ki: őszinte lélekből jött ez, hisz jóltevőiket üdvözölték.
Az épület két előrenyúló szárnya közti téren folyt le az ünnepély. Ott voltak a Szünidei Gyermektelep Egyesület részéről Teleki Géza gróf elnök, esetei Herzog Péter báró alelnök, Szirmai Richard pénztárnok, Szabó József titkár, Klein József, Lauffer Sándor és Sturm Albert; a Magyar szent korona országai Vörös Kereszt Egylete részéről dr. Farkas László főjegyző és Argay János kir. tanácsos, titkár, Budapest székesfőváros képviseletében dr. Vasziljevics János és Bárcy István tanácsosok, Somogy vármegye és a helyi hatóságok részéről: Tallián Gyula főispán, Svastics Nándor főszolgabíró, Nyúl Sándor jegyző és Horváth Ignác bíró, továbbá Sümegi Vilmos orsz. képviselő, Bókay Árpád egyetemi tanár, Gaál Gaszton. Gaál Bertalan az épület tervezője, Varga Emil szobrász, ki a homlokzaton levő domborművet készítette, Álgya Sándor ezredes, Jankovich Kálmán, Kempelen Gyula, Berzsenyi Gerő dr., Endrei Ákos, Csergő Huttó, Telegdi Zsigmond dr., Löwensohn Jenő földbirtokos nejével és mások.
Az ünnepély bevezetéséül a telepes gyermekek elénekelték a Hymnust, azután a gyermekek csoportjából kivált egy élénk arcú fiúcska és társai nevében üdvözölte a gyermektelep jóltevőit. Erre Gaál Bertalan műépítész az építőbizottság nevében átadta az épületet az egyesületnek, a melynek nevében Teleki Géza gróf, köszönetét mondván az építő bizottságnak fáradhatlan tevékenységéért, az épületet háború idején való használatra a Vörös Kereszt-Egyletnek ajánlotta fel, avval a kívánsággal, hogy ilyen célra való felhasználására lehetőleg ne kerüljön a sor.
A Vörös Kereszt-Egylet nevében a távollevő Csekonics Endre gróf elnök helyett Farkas László dr. kir. tanácsos fogadta a felajánlást, a maga részéről szintén óhajtja, hogy a ház békében teljesítse nemes, a magyar fajt erősítő hivatását. Erre Szabó József titkár felolvasta az alapító oklevelet, majd pedig Lukács György vallás- és közoktatásügyi miniszter következő üdvözlő táviratát :
„Az Erzsébet királyné telep felavatási ünnepén elfoglaltságom miatt meg nem jelenthetvén, ez után fejezem ki a felavatás felett érzett örömömet és szívből kívánom, hogy a telepház nemes céljának megfeleljen s minél több gyermeknek nyújtson testi és lelki üdülést. Lukács György, vallás- és közoktatásügyi miniszter“.
Most még Szirmai Richard dr. pénztáros számolt be a a telepház alapításáról, hálával emlékezvén meg mindazokról, akiknek közreműködésével az épület létesült, mire Teleki Géza gróf elnök intézett lelkesítő szavakat a telepes gyermekhez.
A gyermekcsapat elénekelte a szózatot és ezzel az emberbaráti szeretetnek ez az ünnepe véget ért. A közönség ezután az épület és annak berendezését ment megnézni Gerhardt Jolán, a telep intézőjének kalauzolása mellett. Különös tetszését érdemelte ki a műértő vendégeknek az új-renaissance stílusban épült ház homlokzatát díszítő fayence-revef, Varga Emilnek, e fiatal, de máris jónevű és sokat ígérő szobrásznak sikerült alkotása. A mintegy három m² nagyságú dombormű Erzsébet királynénkat ábrázolja, amint ülve, arcán az ő angyali jósága és anyai nyájasság nemes kifejezésével a közéje sereglő gyermekek hálatelt hódolatát fogadja..
A levegős, nagy ebédlőben két hosszú már megtérített asztal várta a gyermekeket a vasárnapi ebéddel. Egyszerű és tiszta minden, a szellős, tágas hálótermektől a márványtól és porcelántól fehérlő konyháig.
Az épület előtt négyszögméternyi sík, zöld mező szolgál a gyermekeknek játszó- és tornatérül.
Déli egy órakor társas ebéd volt a Balaton szállóban, amelyen felköszöntőket mondottak: Herzog Péter báró, MartonHenrik dr., Tallián Gyula főispán, Bókas Árpád Berzsenyi Gerő dr., Szirmay Richard dr., Csergő Hugó. Az egyre emelkedettebb hangulatban folyt lakoma egész négy óráig együtt tartotta a társaságot, mikor is a főváros felé induló vonat hazaszállította a sokáig emlékezetes leilei ünnep nemes vendégeit.”
Az Erzsébet-telepháznál az 1906. évben egy új kutat fúrtak és bekerítették az épület előtti játékteret.
Szabályzat a szünidei gyermektelep-vezetők számára. (részlet)
Étkezés. A gyermekek tiszta, kevésbbé zsíros, és egyszerű étkekkel látandók el. Reggelire egy-egy gyermek 2 1 /2 decziliter tiszta, forralt tejet kap kenyérrel, 10 órakor egy-egy drb kenyeret. Ebédhez kapnak egy tányér marhahúslevest, fejenkint nyersen 150 gramm húst számítva, és egy tányér főzeléket a főtt húshoz, kétszer hetenkint tésztát, amikor a hús mellé mártás osztandó ki. Vasárnapon sült hús is. Délutáni uzsonnára egy-egy drb kenyeret kapnak gyümölcscsel, vagy vajjal vagy túróval. Vacsora gyanánt fölváltva tej kenyérrel, vagy tejes étel s legalább 2-szer hetenként tej helyett gulyáshús, fejenkint 100 gramm húst számítva, avagy még helyesebben tojást, tejfölt, túrót, vajat lehet adni.
Napirend. A kitelepítés czélja a gyermekek egészsége lévén, egész napi foglalkozásuk ennek előmozdítására rendezendő be. Kiváló gond fordíthassák mindenekelőtt a tisztaságra, a test edzésére és a szabad levegőn való tartózkodás s elegendő testi mozgás alkalmazására. Fölkeléskor tehát mindennap friss vízben derékig mosakodjanak a gyermekek, 8—10-ig szabad testgyakorlatokat végezzenek, 10—12-ig, úgyszintén délután 4 óra után naponta hosszabb sétákat tegyenek, lehetőleg árnyas fás helyeken, pl. erdőben. Az ebéd utáni idő egy kis pihenésre, vagy levélírásra használandó fel. Ezenkívül az időjárás s a környék által nyújtott alkalom szerint hetenkint legalább kétszer fürdőre vezetendők, vagy részidőben lábmosásra szorítandók. A gyermekek mozsdlásához a szappant az egyesület szolgáltatja.
Pósa Lajos szerkesztésében megjelenő Az Én Ujságom gyermeklapban folytatásokban olvashatták Mackó Úr utazásainak történetét, Sebők Zsigmond tollából, Mühlbeck Károly festőművész, grafikus illusztrációival. A később regényként is megjelet történetben Mackó úr a Balatonra is ellátogat, és a balatonlellei gyermektelepen nyaraló gyerekekkel találkozik, külön megemlékezve a telep névadójáról, Erzsébet királynéról is:
„Újabban Lelle fejlődik legrohamosabban. Nyaraló-telepe nehány kilométernyi hosszaságban húzódik a Balaton partján s már összeérnek nyaralói a szomszédos Boglár nyaralóival.
Maczkóék is gyönyörködve nézték az eléjük tárúló képet. Az egyik oldalon nyaraló-épületek végtelen sora. Virág- ágygyal díszlő vagy szőlőskertekben kedves nyaralók fehérlettek feléjük. Az egyik teteje zöld volt, a másiké piros, a harmadiké szürke, többnek tornya volt, némelyik emeletes és mindegyik előtt vagy oldalában szellős, tágas tornácz látszott, futórózsa vagy vadszőlő indáitól koszorúzva. Maczkóékkal szemben volt egy domb s annak tetején hosszú, fehér, lapos tetejű csinos épület húzódott, mely, mintha csak koronája lenne annak a magaslatnak.
Maczkó úr megszólított egy járókelőt :
— Könyörgöm, miféle épület az ott a dombon?
— Az a szüneti gyermektelep háza.
— Szüneti gyermektelep? Mi az?
— Jószívű emberek a budapesti
szegény gyermekek számára hajlékot építettek itt a Balaton partján, hogy azok is élvezhessék a magyar tenger jó levegőjét és pompás fürdőjét. Abban a házban a gyermekek jó lakást és élelmet kapnak.
Valóban, megnézni való a gyermektelep háza. Homlokán látható kőbe vésetten Erzsébet királyné, amint a gyermekek felé nyújtja segítő kezét. Azért viseli ez a ház a boldogult királyné nevét, mert ő mindég pártfogolta a szegény gyermekeket, így azon is munkálkodott, hogy nyaralni mehessenek.”
(Az Én Ujságom. 1906.17(38-39).)
Az épület, ahogy a névadáskor már megfogalmazták, háború esetén vöröskeresztes kórháznak adhat helyet. Erre sajnos nem is kellett sokat várni. A lellei Erzsébet Szünidei-gyermektelep helyén a kórház 1914. november 27-én kezdte meg működését.
„A kórház díszes és célszerű épület. Homlokzatával egy magaslatról a Balatonra tekint, messze kilátással a zalai tópartra és hegyekre. Benne ápolási célokra két kórterem és egy ebédlőterem szolgál, amely utóbbi egyúttal társalgó és szórakozó hely. Mind a három terem óriási méretű, kitűnő füthetéssel. Tekintve a termek nagyságát, nem csoda, hogy egyszerre 60 sebesült helyezhető el bennük. A bennlakó főnöknő szobáján kívül szoba áll még rendelkezésre előszobával, a tisztikar többi tagjai számára. A katonák mosakodó helye nagy helyiség és igen célszerűen van berendezve. Konyha és éléstár tiszta és tágas helyiségek. Árnyas udvarkert és melléképületek állnak az intézet rendelkezésére.” (Somogyi Hirlap, 12(88). 2-3.)
1918. Április 14-én rendkívüli választmányi ülést tartottak, mert a központi igazgatóság kérte, hogy a budapesti Szünidei Gyermektelep részére a fiókegyesület három hónapra adja át a balatonlellei telepházukat. A kórházat a háború után bezárták, a telep a Belügyminisztérium tulajdonába került.
A háború után a vöröskereszt újra gyerekek üdültetésére használta, amiről egy 1928-as fürdőtérkép is tanuskodik, ahol az épület „Vöröskereszt gyermeknyaraltató: Algya Sándor út” néven szerepelt.
Majd 1936-ban az Országos Gyermekvédelmi Ligának adták át.
A Balatonlelle Anno Facebook oldalán még egy fotót találtunk, ami 1938-ban készült az Erzsébet Szünidei-gyermektelep épületében rendezett szilveszteri összejövetelelen.
A fénykép érdekessége, hogy a falon még ott a telep névadójának, Erzsébet királynénak arcképe.
Az épület további sorsáról a balatonlellei helyi lapban találtunk további információkat:
A telep a Gyermekvédő Liga tulajdonában maradt a második világháborút követő államosításig. Ekkor az új gazda az Üdülőellátó Vállalat lett, amelynek a feladata a környékbeli államosított vendéglátó szervezetek kiszolgálása volt.
Később a Balaton Füszért Rt. vette át és 20 éven keresztül üzemeltette a telepet. Feltehetően ebben az időszakban vesztette el az épület művészi formáját, szépségét. A homlokzatot díszítő, a névadóra emlékező domborművet is eltávolították, valószínűleg megsemmisült.
A Híradástechnika Szövetkezet 1969- ben vásárolta meg a telepet és nagy lendülettel sorra építette különböző műhelyeit A 80-as évek végére az ország legnagyobb ipari szövetkezetévé nőtte ki magát, csak Balatonlellén több mint 300 főt foglalkoztatott Termékei a keleti piacon keresett ipari televíziós berendezések, szervizműszerek és zsebszámítógépek voltak. A KGST széthullásával a Híradástechnika sorsa is megpecsételődött 1992- ben a telep elnéptelenedett, mindössze 25 dolgozó talált magának munkát a mechanikai műhelyben. A Híradástechnika eladósodott, vagyonának nagy része, benne a balatonlellei ingatlan egésze a Fejlesztési Bank kezére jutott. Hosszas piackutatás után 1995- ben új korszak kezdődött az üzem életében, amikor egy új formációban a Híradástechnika a Fejlesztési Bankkal közös kft-t alapított. Az új gazdasági társaság PHT-Print Kft. néven a Philips multinacionális cég részére kívánt elektronikai alkatrészeket gyártani és szállítani.
Források:
- Budapesti Szünidei Gyermektelep-egyesület évkönyvei 1884-1910
- Frank Ödön (1884): Gyermektelepek az iskolai szünetek alatt. Természettudományi Közlöny 16(178). p.255-258.
- Gáspár Ferenc (2018). A Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egylete Somogy vármegyei fiókegyletei és tevékenységük az I. világháború idején. In: Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. 221-235.
- Katus Lajos (2004): Megújult gyártelep Balatonlellén. Lellei Újság, 13(11). 7.
- Rózsahegyi Aladár (1881): A skrofulásgyermekek érdekében. Természettudományi Közlöny, 13(139). p.132-134.
- sz.n. (1905): A lellei ünnep. Gyermekek nyaralója. Somogyi Hirlap, 2(156). 1-2.
- sz.n. (1915). A lellei hadikórház. Látogatás a vöröskereszteseknél. Somogyi Hirlap, 12(88). 2-3.
