Románia, Vargyas-szoros,
Orbán Balázs barlang
(elpusztult)
Avatás: 1899. szeptember 10.
Emléktábla
tervezte: Hargitai Nándor
A királyné tiszteletére létrehozott emlékhelyek között több különleges helyszín van. Érdemes figyelmet fordítani az emlékezethely kialakításának miértjeire is. A faültetések helyszínei, az emlékszobrok és emléktáblák számára kigondolt helyek a legtöbb esetben megindokolt választások voltak. Nézzünk most ezek közül egy igazán egyedi emlékezethelyet, mely ma már csak a feljegyzésekben, képeslapokon, újságcikkek és könyvek hasábjain létezik.
Lévai Lajos 1930-ban, az Ifjú Erdély lapban megjelent írása látványosan idézi elénk az Almási-barlangot:
„Az Almás-barlang, Udvarhelyszék mesevára, a Vargyas patak festői völgyében található. Már az út is az Almási-hágó után a vadregényes szurdokvölgyben az Almásbarlang felé felejthetetlen, elragadó, gyönyörű. Egymásra boruló erdők illata száll fel a magasságok Ura elé a sok helyi tisztafehér sziklaoltárokról. A mélyben a Vargyas vize hömpölygeti titkát a barlangrejtekutjairól, a lánggal lobbanó Dárius kincséről, Csala vitézről és csobog és beszél érthetetlen nyelven Attila népéről, a székelyekről fenséges, komoly történelmet. Maga a barlang hatalmas, vak szeme úgy néz le az elbújt Vargyas patakra, mint egy gyógyíthatlan, nagy seb, amit az idő ezredéve vágott a büszke, székely sziklán. De milyen is az a „Csudálókő”, ahogy erre felé nevezi a nép az Almási-barlangot?”
A Kőlik 1527 méter hosszú, ezzel a völgy leghosszabb barlangja. Bejárata a Csudálókő oldalában nyílik, mintegy 20 méterre a patak szintje fölött, ahova lépcsők vezetnek fel.
A bejárati részen található az Előcsarnok, innen ágaznak tovább a barlang járatai a Meleg-,és a Rejtett- terem valamint az Erzsébet- terem (ezt már a királyné halálának évében 1898. novemberében elnevezték), a Vetők –terme, a Nagyterem, a Kápolna-,és Márványterem (itt helyezték el az Erzsébet-emléktáblát), továbbá a Fekete István –terem irányába.
Ez a nagybarlang a bronzkor idejétől lakott volt, vagy éppen menedékül szolgált. A barlangról az első írásos feljegyzés 1637-ből származik, amikor is az udvarhelyi derékszék a barlangot – mint a nép vész idején való menedékhelyét – a homoródalmásiaknak ítéli. Szintén írásos forrás van arról is, hogy a zsarnok Tige tábornok 1704 telén feldúlta Udvarhelyszéket, Segesvár mellett fosztogatott, ezért a szék birtokosai kincseikkel a Kőlikba menekültek.
Fridvalszky János, a kolozsvári jezsuita akadémia professzorának 1767-ben latinul megjelent, Erdély ásványtanával foglalkozó művében (Minerologia) ír a barlangról. Első részletest leírást Benkő József tudós középajtai paptól származik, 1835-ben Fekete István udvarszéki mérnök térképezte fel a Kőlikat, és megrajzolja a barlang „aljrajzát”. 1868-ban megjelent Orbán Balázs monográfiájában, „A Székelyföld leírása” első kötetében olvashatunk részletes leírást a barlangról.A barlang 1931-ben kapta a monografikus leírójának, Orbán Balázsnak nevét.
Az Udvarhelymegyei Tanító-egyesület már a királyné halálának évében emlékezthellyé avatta az Almási-barlang egyik termét.
1898. november 19-én Székelyudvarhelyt a vármegyeház tanácskozó termében rendkívüli ünnepélyes közgyűlést tartottak, melyet Erzsébet királyné emlékének szenteltek. A székelykeresztúri tanítói kör dalköre Végler Gyula zenetanár „Búsan kondul” című gyászdalát énekelték a szerző vezetésével.
Belle László egyesületi elnök megnyitó beszédében felidézte a tragikus eseményt.
Ezután Lázár József székelyudvarhelyi igazgató-tanító olvasta fel emlékbeszédét, melyben „szép vonásokban vázolta nagy Asszonyunk Erzsébet királyné nemes jellemét; szép gondolatokban tárta fel azon történelmi eseményeket, melyekből nemzetünk és nyelvünk iránti meleg szeretete tükröződik vissza a megboldogultnak”. Beszédében buzdította a tanítóságot a nagy emlék megtartására és megörökítésére.
A következőkben Soó Mariska óvónő szavalt, majd Szász Ferenc titkár felolvasta a királyi Felségéhez intézendő részvétfeliratot:
Ezen a közgyűlésen számolt be a tanítóegyesület elnöke arról, hogy az előző közgyűlés alkalmával a tagok kivonultak az Almási barlanghoz, ahol az elnök indítványára a barlang egyik legnagyobb szakaszát „megdicsőült Felséges Királynénk áldott emlékének e helyen való megörökítése céljából elnevezték ERZSÉBET SZAKASZnak”. Ez a barlang legszebb része, mely 30 m hosszú, 12 m széles és cseppkövekből álló gyönyörű boltíves alakjával leginkább magára vonja a figyelmet. Az elnevezés kimondása után a Himnuszt énekelték el, majd Ajtai János lelkész beszédet mondott, és a Szózatot is elénekelték.
Ekkor már indítványozták, hogy Emléktáblát is helyezzenek el e szakaszba. Ezt az indítványt elfogadták a rendkívüli közgyűlésen, és megbízták a központi bizottságot az emléktábla elkészíttetésével és elhelyezésével.
A rendkívüli közgyűlésen még határoztak arról, hogy az előző évben létesített „Rögtön segélyező alap”, mely a véletlenül nyomorba jutott szegény tanító-család azonnali segélyezését célozza, „Erzsébet királyné rögtön segélyező-alap” nevet viselje, s ez alaphoz járuljon hozzá az egyesület 51 koronával. Az országos szoborra 30 koronát szavaztak meg.
Az emléktábla terveit Hargitai Nándor, székelyudvarhelyi állami kő- és agyagipari szakiskola igazgatója készítette el, amit a központi bizottság elfogadott. A kivitelezést Huber Antal ipariskolai művezető végezte, és három ipariskolai tanuló segítségével került felállításra, összesen 146 Ft 49 korona költséggel.
A leleplezési ünnepélyre a királyné halálának első évfordulóján, 1899. szeptember 10-én vasárnap került sor. A Homoród járási tanítói kör ünnepélyes közgyűlést tartott Homoródalmáson. A nagy gonddal előkészített ünnep lebonyolítását nehezítette az esős időjárás. Fél kilenckor gyászistentisztelet volt az almási unitárius templomban. A diákok vegyeskara énekelte a Himnuszt, azután Ajtai János lelkész mondott beszédet, majd a Szózat következett.
Ezután szekérre ült az ünneplő gyülekezet, és kivonultak a barlanghoz. 11 órakor, kis pihenő után újra felhangzott a Himnusz a lepellel borított, virágokkal díszített emlék előtt:
„Sajátságos szép látvány volt ez. Ősz hajú székelyek, daliás legények, apró gyereksereg lobogó fáklyafénynél veszi körül az ünneplő tanítókat és éneklik együtt egy szívvel-lélekkel magyarok Himnuszát.”
Bedő József köri elnök beszédében megfogalmazta miért a barlangba került az emléktábla, milyen céllal választották az Erzsébet-emlék felállításának ezt a különleges helyet:
„Ez emlékkő létesítésében a megyei tanítóságot távol sem a hírvágy vagy becsvágy szomja vezérelte; hiszen ez esetben nem az ilyen nehezen megközelíthető helyet, nem az erdő mélyét kereste volna, hanem országutak szélein talált volna ezen szimbólum felállítására. nem számított e vármegye tanítósága arra sem, hogy évek hosszú során az esztendőnek minden szakában (…) az emléktáblának szemlélője legyen; hiszen ekkor nem a sziklaüreg belsejét, hol nappal is állandó sötétség honol, hanem zajos városok tereit kereste volna fel, hol a sötét éjt is mesterséges nappallá változtatja a kényelem.”
Nem akarták e vámegye tanítói az ideérkezőket bámulatba ejteni , hiszen az emléktábla egyszerű, mint maguk a tanítók is, de elvégzi a „megbámulást” a vidék szépsége, a természet. Majd hosszan beszél a barlang és a szoros szépségeiről.
„Itt a természet ennyi szépsége között, itt van igazán a maga helyén a mi Nagyasszonyunk, Erzsébet királyné emléktáblája! (…) Itt Van az ő emléktáblája méltó helyen, aki annyira kedvelte a természetet, aki egyszerű fekete ruhában, fekete legyezővel kezében annyiszor vonult az fái, hegyei, patakjai közé: lehet-e annak nevét méltóbb helyen megörökíteni, mint itt … ez örökös sötét magányban?”
Egy további párhuzamot említett még beszédében az elnök, melyben az örök könnyezés templomaként beszél a barlangról:
A magyar történelem nagy nőalakjait felsorolva emeli a királynét is közéjük, bemutatva Erzsébet nagyságát a női erényekben, a családi életben, a vallásosságban és a hazafiasságban egyaránt. Külön szólt a tanítók szerepéről a királyné kultuszának erősítésében. Miszerint a tanítóknak a külső jelállítás mellett sokkal „melegebb anyag áll a rendelkezésükre”, mely segít fölépíteni Erzsébet emlékét: a tanítványoknak a szíve.
„A tanítóknak a művész vésőjénél sokkal hivatalos eszköz áll rendelkezésre: a hazaszeretet, a testvérszeretet ápolása, a jellem fejlesztése. Ez lesz igazán az az Erzsébet emlék, melyen az idő sem fog diadalmaskodni, míg egy magyar kebel dobog.”
Ezután lehullott a lepel az emléktábláról és gondozásra átadták a homoródalmási elöljáróságnak.
Az emléktábla egyszerű szürke márványból volt, remek kivitelű kőkerettel. Tulipános székelykaput ábrázol a keret, alsó részén a tanítók szimbólumaival: ABC és 2+2=4.
Az emléktábla hatását emelte a fölötte álló természetes cseppkő, amely az ünnepségről tudósítók szerint nagyon hasonlított a magyar szent koronához.
Arany betűkkel írt szövege a következő volt, melyet egymástól átvéve a korabeli tudósítások nem szöveghűen közöltek:
ERZSÉBET-SZAKASZ.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ EMLÉKÉRE
ELNEVEZTE
AZ „UDVARHELYMEGYEI TANÍTÓ-EGYLET”.
EZ EMLÉKTÁBLÁT LELEPLEZTE A MEGDÖBBENTŐ
HALÁLESET ELSŐ ÉVFORDULÓJÁN 1899. SZEPT. 10.-ÉN.
A leleplezés után Kenyeres András homródalmási bíró átvette az emléktáblát a község gondozásába. A műsorban ezután Tarcsfalvi Albert tanító saját költeményét szavalta el, mely a jubileumi kötet mellett a Székely Lapok 1899. szeptember 14-i Tárcájában is olvasható volt:
„Áhitattal lépj magyar e helyre,
E terem a királyasszony terme,
Neve finom márványlapra vésve,
Emléke a szívekbe, vesékre,
Hogy örökre mi velünk virasszon
A legdicsőbb, legjobb királyasszony,
S boldogulhass te kifosztott árva,
Én nemzete, magyarok hazája.”
Az ünnepség végén Ajtai János pap megáldotta az Erzsébet-szakaszt és elénekelték a szózatot. Koszorúzással ért véget az ünnepség: Bedő József a tanítókör, Kriza Sándor a homoródalmási tanítók és iskolások nevében helyezték el koszorújukat. Mielőtt a társaság szétoszlott, görögtűz mellett lefényképezték az emléktáblát.
Az ünnepség beszámolójának végén olvasható fenti óhajtás sajnos nem valósulhatott meg. Első probléma már két évvel az emléktábla elhelyezése után adódott:
A hatósági vizsgálat azonban kiderítette, hogy nem történt rongálás, hanem a sok esőzés okozta a gondot. A gipszanyag, amivel a tábla a barlang falába volt erősítve, a folytonos nedvesség miatt lemállott, ezért a tábla leesett és eltört. Külső erőszaknak semmi nyomát nem fedezték fel. Ahogy a vizsgálat eredményéről szóló egyik cikk írja:
„Homoródalmás és az egész vidék hazafias népe sokkal nagyobb tisztelettel viseltetik az áldott jóságú királyné iránt, semhogy a hírlelt gonosztettnek még csak gyanúja is felmerülhetne.”
További neveléstörténeti vonatkozása is volt az emlékhelynek:
A Székelyudvarhelyi Főreáliskola IV-VIII. osztályos növendékei és tanárai az emlékműavatás után 1899. szeptember 23-án természetrajzi kirándulást szerveztek a barlanghoz. A tanulók megtekintették a környék szépségeit, Molnár Károly tanár pedig a barlang geológiai viszonyait mutatta be a kirándulóknak. Az ifjúság lerótta „hazafias kegyeletét” is az emléktábla előtt, ahol Csehély Adolf tanár tartott beszédet és a Himnuszt is elénekelték. Ekkor Nosz Gusztáv tett egy javaslatot, mellyel „kegyeletük adóját külön jelben is lerovandók” Erzsébet-díjat alapítsanak. A díjjal az 1899-900. tanévben magyar nyelvből és történelemből a legjobb teljesítményt nyújtó diákot jutalmazták. Ezen felül az öt tanár további 10 koronát tűzött ki annak a diáknak, aki erről a kirándulásról a legsikerültebben beszámol. Az iskola értesítőjéből kiderül, hogy a legjobb fogalmazást és ezzel a díjat elnyerte Balázs Jenő VII. osztályos tanuló, az Erzsébet-díjat pedig Solymossy Ákos VII. osztályos tanuló érdemelte ki.
Ezután nem tudjuk a pontos időpontot, hogy mikor és milyen körülmények között pusztult el az emléktábla, de Lévai Lajos tollából már idézett 1930-as cikk még említi a királyné emlékhelyét.
Források:
- Fekete István (1836): Az ujj becses Kovács és Nemes kő-bányával ritkaitatt Almási nagy barlang. Kolozsvár
- Gyerkes Mihály (1902): Titkári jelentés. Székely Tanügy. 1902.01.15. p.5.
- Orbán Balázs (1868): A Székelyföld leírása. Pest
- Solymossy Lajos szerk. (1900): A Székelyudvarhelyi. Magy. Kir. Áll. Főreáliskola Értesítője az 1899-1900. isk. évről. Székelyudvarhely
- sz.n. (1899). A Homoródalmási cseppkőbarlangban… Budapesti Hirlap, 1899.09.10. p.9.
- sz.n. (1899): Díszes emléktáblát állítottak. Székely Lapok.1899.09.17. p.5.
- sz.n. (1899): Erzsébet emlék egy cseppkőbarlangban. Magyaroroszág.1899.09.14. p.7.
- sz.n. (1899): Királynénk emléke. Néptanítók Lapja.1899.09.21. 38.sz. p.11.
- sz.n. (1899): Örök könnyezés tempoma. Székelylapok. 1899.09.21. 5-6.p.
- sz.n. (1901): Emlék-pusztítók. Pesti Hirlap. 1901.06.06. p.11.
- sz.n. (1901): Erzsébet királyné emléktáblája… Budapesti Hirlap. 179.sz. 1901.07.02. p.5.
- sz.n. (1901): Erzsébet királyné emléktáblája… Magyarország. 1901.07.01. p.5.
- sz.n. (1901): Megszentségtelenített Erzsébet-emléktábla. Székelység. 1901.07.01. p.4.
- sz.n. (1901): Összetört emléktábla. Szabadság. 1901.07.01. p.7.
- sz.n.: Egy balrangtörténeti életünkről. Tábortűz. 1992.09.23.p.6.
- Szász Ferenc (1899): Udvarhely-megyei Tanítóegylet 25 éves története
- Tolcsfalvy Albert (1899): Erzsébet királyné emlékezete. Székely Lapok 1899.09.14.
