Magyarország, Békés vármegye
Gyula, Part utca, Csigakert
Avatás: 1904. július 24.
Szobrász: Felek Gyula
Békés vármegye a genfi tragédia után 1898. szeptember 19-én rendkívüli közgyűléssel is megemlékezett Erzsébet királynéról. A vármegye nagytermében elsőként Lukács György főispán tartotta meg emlékbeszédét, majd Fábry Sándor alispán felszólalásában összefoglalta a gyászeset alkalmából a törvényhatóság nevében tett intézkedéseket (gyászlobogó a középületekre, küldöttség a vármegye koszorújával a királyné temetésére, gyászistentiszteletek és harangzúgás a temetés napján, megyei és községi hivatalokban a fekete pecsét hat hónapon át való használata).
Az alispán további indítványt is tett:
„Festessük meg a megdicsőült királynéarczképét! Zálogául hálánknak, szeretetünknek, oltárképéül kegyeletünknek!
Kérem jelentésem tudomásul vételét ésindítványom elfogadását.”
Az „esztétikai összhang kívánatossá tette”, hogy a közgyűlési nagyterembe ne csak Erzsébet, hanem a király képe is megfestésre kerüljön, ugyanazon festőtől, azonos méretben. A két kép elkészítésére 1500 Forintért id. Vastagh György festőművész vállalkozott, ünnepélyes felavatásukra 1899. október 16-án tartott rendes közgyűlésen, napirend előtt került sor.
Már a gyász napjaiban a fővárosban emelendő Erzsébet szoborhoz is tekintélyes összeggel járult hozzá Békés vármegye közönsége. A magánemberek és a megye városai, intézményei nagy számban adakoztak, de maga a törvényhatósági bizottság is megszavazott 4000 koronát. A pénzt azonban az országos Erzsébet szoborbizottság 1902-ben visszaküldte a vármegyéhez, mert ekkor már akkora összeg befolyt, mely bőven fedezni tudta az országos szobor felállításának költségeit.
Az összeg 1898-ban a törvényhatósági bizottság pótadó formájában való beszedését kifejezetten Erzsébet szoborra szavazta meg, ezért azzal a javaslattal álltak elő, hogy a visszaküldött összeg felhasználásával a királynénak Békés vármegye székhelyén emlékszobrot állítsanak, e célra a meglévő tőke kiegészítésére további adományokat gyűjtsenek. A szobor-ügy előmozdítására újra Fábry Sándor alispán kapott megbízást. A szobor-alap gyarapítására „társadalmi mozgalmat” indított és ennek keretében 1903. január 24-én művészek és írók közreműködésével nagyszabású Erzsébet-hangversenyt rendeztek Gyulán.
A jótékonysági hangversenyen fellépett többek között Erkel Gyula (Erkel Ferenc fia) zenepedagógus és karmester Sarolta lányával (zongora) és Pewni Irén (ének) tanítványával. A korabeli sajtóban részletes beszámoló olvasható a nagyszabású rendezvényről, benne a résztvevők, támogatók teljes névsorával.
Így összesen már 5255 koronára emelkedett a szobor-alap, melyet már elegendőnek találtak egy a „tervezett méreteknek megfelelő művészi értékű” szobor felállítására. Érintkezésbe léptek Felek Gyula, gyulai származású fiatal szobrásszal, akinek tanulmányaihoz a vármegye is hozzájárult, illetve külföldi tanulmányúttal is támogatta őt. A művészi pályára készülő fiatalnak lehetőséget adtak, hogy megszerzett képességeit ezen első nagyobb alkotásával a vármegyéje javára fordítsa. A szobor „művészi sikeréhez” további segítséget kaptak Fadrusz János szobrásztól, aki műtermét és szakértő „felügyeletét” biztosította Felek Gyulának a szobor megmintázásához.
1903. októberére elkészült a szoborminta, melynek bírálatára Kallós Ede szobrászt kérték fel. A gipszmintát többen is megtekintették a vármegye elöljárói közül is. Mindannyian „igen sikerültnek” találták és Felek megkapta az engedélyt a márványba faragásra. Kallós jelenlétében, ugyanekkor a szobor felállítási helyét is kiválasztották: „a Göndöcs-népkert bejárattal szemközt lévő körönd szélét, szemben a bejárattal”. A carrarai márványtömb megérkezése után 1904. márciusában szorgos munkához látott Felek, a helyi sajtó többször beszámolt a „nagy ambícióval és kitartással” végzett munkáról.
„A gyulai Erzsébet-szobor, melyet Felek Gyula szobrász farag karrarai márványba, a megye megbízásából, már annyira készen van, hogy most már csak az apróbb részletek, a ruharedőzet, csipkézet, hajfonat, diadém precízebb kidolgozása van hátra s a készülő szobor ebben a stádiumában már fogalmat nyújt arról a hatásról, melyet a kész szobormű a szemlélőre tenni fog. Összehasonlítva az országban ma már kész Erzsébet szobrok bármelyikével a készülő gyulai szobrot, az nem fog eltörpülni egyik mellett sem.”
Békésmegyei Közlöny. 1904. 47.sz. jún. 9. p.230.
1904. júliusára a szobor elkészült, a szobor talapzatának elkészítése is megkezdődött, melyet szintén Felek Gyula felügyelt és így a leleplezés időpontját is kitűzték július 24-ére.
1904. július 24-én az ünnepség már délelőtt 10 órakor kezdetét vette a vármegyeházán megtartott rendkívüli közgyűlésen, melyen a törvényhatósági bizottság tagjain kívül a helyi hatóságok képviselői, a Schnörch alezredes vezetése alatt a honvédtisztikar is részt vett.
Lukács György főispán ünnepi beszédében kiemelte, hogy párhuzamosan zajlik két szoborállítási mozgalom:
„Városok és vidékek vetélkednek egymással, hogy mennél előbb jussanak művészi értékű Kossuth-emlékhez s vetélkednek, hogy mennél előbb diszesitse főterüket, főutczájukat Erzsébet királynénk érczből öntött vagy márványból faragott fejedelmi alakja.”
Békés. 1904.07.31. 36.évf. 31.sz. p.2-3.
Majd ennek indokait igyekezett megmagyarázni, összefoglalni, benne hosszan méltatva Erzsébet királynét. A beszéd után, az alispán javaslatára megszavazták az ünnepi beszéd jegyzőkönyvbe foglalását, mely aztán a helyi sajtóban is megjelent.
A vármegyeházáról az egész közönség a főispán vezetése alatt a római katolikus nagytemplomba vonult át, ahol már sokan összegyűltek. Itt csatlakoztak az ünneplőkhöz a nőegyletek képviselői, az iparos ifjúsági egylet és az önkéntes tűzoltó egylet. Féltizenegykor vette kezdetét az istentisztelet, amelyet Karácsonyi János egyetemi tanár celebrált, és ahol Takácsy Lajos kántor énekelt. A Békés Megyei közlönyben egy dal szövegét is olvashatjuk, melyet a helyi Erkel-dalkör énekelt a szentmisén:
Az istentisztelet után a közönség hosszú menetben vonult a Göndöcs népkertben felállított szoborhoz. A gyulai Erkel-dalkör Himnusszal nyitotta meg az ünnepélyt, majd Szentmiklósi József hírlapíró szavalta Avatóra című költeményét:
A közönség megéljenezte a verset és a hatásos előadást, majd Fábry Sándor alispán ünnepi beszéde következett.
„A hála érzete töltötte be a magyarság szivét védő angyalunk, nagy asszonyunk iránt, kit az Ég küldött mihozzánk, hogy benne a magyarországi Szent Erzsébetet adja vissza nekünk. (…) Hozzánk való szeretete lépten-nyomon megnyilvánult. Mindig magyarul imádkozott, magyarul taníttatta gyermekeit, ha közénk jött, azt mondotta : »hazajöttem«, az újonnan szervezett honvédség első zászlójára maga hímezte a szalagot s mindannyiunk előtt feledhetlen történelmi mozzanat, midőn oda zarándokolt Deák Ferencz ravatalához s a nemzettel együtt siratta meg a haza bölcsét. Mi a hála érzeteivel rajongtuk őt körül.”
Békés. 1904.07.31. 36.évf. 31.sz. p.4.
A dalkör az »Isten adj hazánk felett« kezdetű indulót énekelte, amelynek első hangjánál lehullott a szoborról a lepel és láthatóvá lett a királyné fehér márványba faragott képmása.
Az alispán ezután átadta a szobrot Dutkay Béla polgármesternek, mint a város képviselőjének, aki köszönetet mondott a vármegye közönségének adományáért, a szobrot megteremtő és létesítésén fáradozó alispánnak és köszönetét s elismerését fejezte ki a fiatal művésznek.
Székely Sándor versével folytatódott az ünnepség, melyet Karaszy Ödön szavalt el.
A dalkör énekelte ezután a Szózatot, aminek végeztével a szobor megkoszorúzása zárta a leleplezési ünnepséget. Több díszes koszorút helyeztek a szobor talapzatára, így a gyulai nőegylet nevében özv. Fábry Mártonné alelnöknő ezzel a szalag felírással: Magyarország Védangyalának — a gyulai nőegylet. A vármegye koszorúját Fábry Sándor alispán, a város koszorúját Dutkay Béla polgármester, a gyulai zsidó nőegyletét Welsz Mór titkár tették le a szoborra.
A koszorúk elhelyezése után elismerésül a gyulai nők nevében özv. Fábry Mártonné egy feliratos szalagú díszes virágbokrétát nyújtott át a fiatal szobrásznak, Felek Gyulának.
„A Göndöcs-népkert középső nagy köröndjének a bejárat felé eső szélén szemben a kert kapujával áll az új szobor. Három méter magas stilszerű gránitkő alapzata, amely a kissebesi gránit-kőbánya ajándéka, bronz virágfüzérrel van díszítve, amely között aranybetűkkel vésetten ragyog ki a név: Erzsébet.
A talapzat méreteivel teljes összhangban van a karrarai hófehér márványból készült mellszobor, mely Erzsébet királynét legszebb korában ábrázolja, az időből, amikor hazánk sorsára oly nagy jelentőségű áldásos befolyást gyakorolt.
A királyné alakját díszes magyar ruha födi, fejét pedig korona érinti, amelyről gazdag redőzetű fátyol omlik alá.
A szobor hátterét félkör alakban ültetett zöld fenyők képezik, amelyek között szépen érvényesül a várost ezen kiválóan ékesítő új műemlék.”
Békés. 1904.07.31. 36.évf. 31.sz. p.5.
Csupán három évtizedig csodálhatták a gyulaiak a királyné szobrát a népkertben, aztán érdekes szoborkeringő vette kezdetét.
1932-ben a gyulai képviselőtestület Apor Vilmos apát-plébános indítványára elhatározta, hogy a Göndöcs kertben a névadó, Göndöcs Benedek (apátplébános, Gyula város volt országgyűlési képviselője, az Országos Méhész Egyesület megalapítója és a magyarországi dohánytermelés egyik úttörője) emlékére szobrot állítanak fel.
A leleplezésére 1933. május 14-én került sor , a szobrot Técsy László szobrászművész készítette. Ez az új szobor báró Wenckheim Béla szobra helyére került, amelyet áthelyeztek a Békésmegyei Takarékpénztár előtti parkba.
A Göndöcs szobor felavatása után két hónappal találkozunk az első újságcikkel, melyben már a királyné szobra is feltűnik újra: áthelyezzék-e az Erzsébet szobrot? Először az áthelyezés jogosságát is kétségbe vonták, miszerint a vármegye által felállított szobrot a város áthelyezhet-e. Majd az indokokat is meg kellett fogalmazni:
„A képviselőtestületi határozat szerint az Erzsébet királynő szobrát át kell a jelenlegi helyéről helyezni az egyik jobboldali parkrészbe, hogy a Göndöcs szobor művészi értékének megfelelően érvényesülhessen.”
A szoborbizottság a helyszíni szemlén azonban megállapította, hogy a királyné szobrának Göndöcs kerten belüli új helye „művészi, városrendészeti és szépészeti szempontokból” sem támogatható. Még aznap egy másik helyet vetettek fel és ezt már egyetértésben el is fogadták.
Így helyezték át 1934. március végén (a bizottság szerint méltó helyre) a gyulai Erzsébet szobrot az akkori Maróthy térre (ma Gróza park), az állami elemi iskola főbejáratával szemben. Az átszállítás nem volt zökkenőmentes, hiszen a több mázsás szobor mozgatása nem volt egyszerű, de sérülés nélkül sikerült végrehajtani. A szobor környezetét parkosították, az átszállítás nyomait a márványról letakarították, a királyné emléke itt újabb két évtizednyi nyugalomra lelt…
A gyulai szobor átvészelte a II. világháborút is, egy „szemtanú”, a békéscsabai Lagzi András elbeszélése szerint 1949 nyaráig még biztosan a második helyén, a Maróthy téri Erzsébet parkban állt:
„1948. október 12-től 1949. június 12-ig a gyulai kórházban feküdtem. Tavasszal, amikor jó idő volt, mindig kimentem a városba sétálni. Ilyen séták alkalmával az Erzsébet szobrot ott láttam az újságban közölt fénykép szerinti talapzaton, a Groza-parkban. Éppen olyan gyönyörű volt, gyönyörűsége engemet is valóságosan elragadott. Talán óra hosszat is ott ültem a padon, gyönyörködtem a szépségében, és 18 éves, fiatal suttyóként álmélkodtam azon, hogyan tudott a szobrász ilyet alkotni. Tehát nem a második világháború sodorta el, hanem 1949. utána Rákosi korszak.”
Békés Megyei Népújság, 1988.09.17. 43.évf. 223.sz. p.4.
Az ötvenes években nyoma veszett, a hatvanas években Dankó Imre, a gyulai múzeum akkori igazgatója a városi szeszfőzde hordói mögül szállíttatta a múzeumkertbe, ahol egy terebélyes fa alatt aludta csipkerózsika álmát és várta újrafelfedezését.
A köztérkép.hu oldalán egy fotót találunk, amely a szobrot a 1970-ben a vár közelében egy nyilvános illemhely mögött méltatlan körülmények között örökítette meg.
Újabb két évtized elteltével 1985. június 29-én a Békés Megyei Népújságban megjelent cikkben adtak hangot a helyiek annak, hogy Erzsébet királyné szobrát érdemes lenne restaurálni, majd megfelelő helyet keresni számára, „szépsége, és gyulai születésű alkotója okán is”.
Elindult a gyűjtés a restaurálásra: magánszemélyek, a vízügyi igazgatóság egyik szocialista brigádja (11 ezret gyűjtöttek) és a városi tanács is hozzájárult. A várható költségeket 40 ezer forintra becsülték.
1985. júliusában a városba érkezett Morgós András vegyészmérnök, a Központi Múzeumi Igazgatóság restaurátora, Szurdoki Zsuzsanna, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum restaurátori osztályának vezetője, akik Czeglédi Imre helyi múzeumigazgató társaságában megvizsgálták a márványszobrot. A szakértői megállapítás szerint a szobor aránylag jó állapotban vészelte át az évtizedek viharait, orrán és a párta csúcsain szenvedett csupán sérülést.
A restaurálást végül Morgós András végezte. A vegyi tisztítás után a szobor orra és ruhadíszeinek sérüléseit pótolták, a baloldalán lévő rózsát a gyuliai művésztelep egyik szobrász résztvevője faragta újra, ingyen.
Közben a gyulai kertészeti vállalat telephelyén előkerültek az egykori talapzat kövei is , egy híján. A hiányzó sarokkövet Gógh Mihály nyugdíjas kőfaragómester pótolta szintén társadalmi munkában. A talapzatot díszítő és régi fényképeken, levelezőlapokon jól kivehető bronzfríz eltűnt, elvesztek a fríz alatti bronzvirágok is, ezeket végül nem pótolták.
Közben a szoborügyet felkarolók keresték a „legmegfelelőbb” helyet, amit aztán a Csigakertben, a valamikori kastélypark egy szép részében, tölgyfák árnyékában találták meg.
Így került Erzsébet királyné Békés vármegyei emléke egy hosszú szoborkeringő után harmadik, mai helyére 1988. június 21-én.
Térképen:
Források:
sz.n. (1898): Békés vármegye kegyelete. Békés. 30(39) p.1.
sz.n. (1898): Erzsébet királyné arcképe. Békés. 30(50) p.2.
sz.n. (1899): Napirend előtt Ő Felsége a király és néh. Erzsébetkirályné arczképének ünnepélyes leleplezése. Békés 31(41). p.1.
sz.n. (1902): Megyegyűlés előtt. Békés. 34(40) p.1.
sz.n. (1903): Megyegyűlés előtt. Békés. 35(8) p.1.
sz.n. (1903): Nyilvános számadás és köszönet. Békés. 35(55) p.2-3.
sz.n. (1903): Erzsébet szobor. Békés. 35(40) p.2.
sz.n. (1904): A gyulai Erzsébet szobor. Békés. 36(11) p.4.
sz.n. (1904): Erzsébet királyné szobra. Békésmegyei Közlöny. 32(47) p.230
sz.n. (1904): Az Erzsébet szobor leleplezése. Békés . 36(28) p.4.
sz.n. (1904): Az Erzsébet szobor leleplezése. Békés. 36(31) p.2-5.
sz.n.(1904): Avatóra. Ország-Világ. 25(31) p.615
sz.n. (1932): A gyulai plébános szobra. Békésmegyei Közlöny. 59(118). p.7.
sz.n. (1933): Ki volt Göndöcs Benedek? — Dr. LindenbergerJános apostoli kormányzó ünnepi beszéde. Békésmegyei Hirlap. 13 (110) p.3.
sz.n. (1933): Erzsébet királynő szobrát a Maróthy térre helyezik át a Göndöcs-kertből. Békésmegyei Hirlap. 13 (219) p.3.
sz.n. (1934): Megkezdődött az Erzsébet szobor áthelyezése. Békésmegyei Hirlap. 14(69) p.1.
sz.n. (1934): Új helyen áll az Erzsébet szobor. Békésmegyei Hirlap. 14(76) p.1.
Sass Ervin(1985): Az Erzsébet szobor állapota jó. Békés Megyei Népújság. 40(177) p.4.
Sass Ervin(1985): Ilyen is van. Békés Megyei Népújság. 40(204) p.6.
Sass Ervin(1986): Végül is: mi lesz Erzsébettel?. Békés Megyei Népújság. 41(203) p.4.
Szőke Margit, fotó(1987): Csaknem teljesen elkészült… Békés Megyei Népújság 42(231) p.6.
Sass Ervin(1988): Erzsébet a Csigakertben. Békés Megyei Népújság. 43(148) p.1.
Sass Ervin(1988): Még egyszer Erzsébetről. Békés Megyei Népújság. 43(223) p.4.
